HTML

Elköltöztünk!

2014.10.23. 15:37 Pinky A Máffin

Üdvözlet mindenkinek!

Tudom sokáig nem jelentkeztem, de kicsit elhavazódtam, illetve nem én, hanem K. Új helyre költöztünk, de mire eljutottunk idáig, hát csodálom, hogy K nem őszült bele.


Nem is a költözés meg pakolás, volt a nehéz, (maga a cuccok szállítása gyorsa ment, hála Gy-nek, aki K lakótársa, már őt is ismeritek az autós posztból), na szóval, keressünk lakást.


Egyszerűnek hangzik, ugye? Hát nem az, félelmetes, hogy mennyiért vesztegetik a lehető legkisebb lakásokat is, komolyan nem akartam elhinni, konkrét egérlyukakat kínáltak horribilis összegekért.


Volt egy, ami szimpatikus volt, délutánra lett megbeszélve, hogy megnézzük, a megbeszélt időpont előtt még oda csörögtünk, hogy akkor mehetünk-e, mire azt a választ kaptuk, hogy már délelőtt kiadták, és a tulaj még bunkó is volt, de ez most nem lényeg, szóval itt kicsit azért összeszottyadtunk, hogy ezt be buktuk…


Aztán, ami ennél is nagyobb csalódás volt, találtunk egyet, illetve egy ismerős ajánlotta, egy próbát megért, ez tutinak is tűnt, a lakás is tetszet, az ár meg fantasztikus lett volna.
Ebbe bele is éltük magunkat, még kutya is lett volna, de a tulaj egy nappal költözés előtt közölte, hogy bocs mégse tudom kiadni… ráadásul K deguja aznap távozott az élők sorából, szóval az a nap szarabb nem is lehetett volna.


Szerencsénkre kb. egy hét alatt ikerült találni egy szintén szimpatikus lakást, ezt is Gy ismerősének köszönhetjük, most már több mint egy hónapja itt lakunk, vannak gondok a lakással, meg a főbérlővel, de hol nincsenek? Szóval ezen túl igyekszem gyakrabban szállítani a posztokat, lesz mit írni bőven, a lakótársasság (helyes ez így nyelvtanilag?, ha nem majd valaki, aki ért hozzá kijavítja) szolgáltat épp elég vicces/akció dús szituációt.


Nekem személy szerint az a kedvencem, mikor K és Gy kizárják egymást a lakásból, múltkor K volt a szenvedő alany, Gy reakciója az volt, hogy „Nem zártalak ki, csak lassan értem az ajtóhoz!”

Maradok tisztelettel mindenki muffinja,szép napot!

Pinky

Szólj hozzá!

Címkék: költözés tapasztalatok pinky

Hogyan nem törtem fel életem első kocsiját.

2014.07.29. 18:57 Pinky A Máffin

Sziasztok!

Zajlik az élet, kár lenne tagadni. Vasárnap hazatérünk a táborból, melynek életemet köszönhetem.

Egy kedves barátunk autóval hozott haza minket, és mivel eléggé messze lakik Pesttől, teremtőm, (akit K-nak fogok hívni) felajánlotta neki, hogy ebédeljen nálunk, pihenjen kicsit, aztán induljon csak, ne vezessen ilyen sokat egyben. Ezzel nem is volt gond. Esős idő volt, a kocsi fele menet, sikerült neki (nevezzük Gy-nek) az egyetlen sáros pontot megtalálnia, ami szükségessé tette a szandál lecserélését cipőre, (meg szerintem vezetni is kényelmesebb, de ez csak az én véleményem, nincs se kocsim se jogsim, szép is lenne, egy száguldozó muffin…) na, de vissza Gy-hez. A cipő cseréhez csak a csomagtartót nyitotta ki, ott volt a tábori cucca. Miután ez megvolt, Gy és K, épp készültek a könnyes búcsúra, ami általában egy öleléssel és jó kívánságokkal (vigyázz magadra, te barom és társai), zajlik, mikor Gy a kővetkezőt mondta:

-          Bezártam a kulcsot. – K már röhögött volna, de hamar világossá vált, hogy ez nem vicc.

-          Nem mondod komolyan…

-          De. – Gy arca egy valóságos tanulmány volt ebben a röpke tíz másodpercben.

 

Szép volt csajok, csak így tovább, ez a muffinok világában sem jelent sok jót. Tanakodtak mit csináljanak, sokra nem jutottak, Gy felhívta a szüleit, majd megszületett a nagy terv. Ki kell nyitni a központi zárat. Nosza, keressünk valamit, amivel ki lehet nyitni, mivel K foglalkozása nem autó tolvaj nem sok minden állt rendelkezésükre, egy rossz szárító (milyen szerencse, hogy K anyukája minden vackot megtart) egyik fém rúdja lett a kiválasztott, plusz néhány fadarab.

Az ajtó kiékelésével nem is volt semmi probléma, csak ez a bizonyos fém rúd hajlékonyabb volt a kelleténél, így igazából bármire jó lett volna, csak arra nem, amire hőseinknek kellett volna. Azt még nem említettem, hogy Gy amúgy pont egy rendőrséggel szemben parkolt, kb. negyedóra szenvedés után ki is jött a rend tisztes őre, oda kiáltott, hogy „Sikerült bezárni a kulcsot?” „Igen” – hangozz elgyötört válaszuk, „Az szar” zárta rövidre a témát a rend daliás őre, majd vissza csattogott a kapitányságra (nem is értem, miért ilyen rossz a rendőrök híre…).

Látták, hogy ez így nem fog menni, Gy elszalasztotta K-t, hogy keressen valami alkalmasabb eszközt, K végig járta az udvart, a gondok természetesen nem volt otthon, kapott egy tanácsot, a „virágüzletben tuti lesz valami, ami jó lesz” a virágüzletben, ami két éve bezárt…

Mire K visszaért a kocsihoz, már két férfi sietett Gy segítségére, de ők sem mentek sokra, nem csodálom az a rúd annyit ért, mint ork sereg ellen egy vajazó kés, Gy végre rászánta magát, és bement a rendőrségre, ami amúgy K első javaslata volt, de ez Gy-hez valamiért nem jutott el.

A most érkező kollégák már emberiek voltak, megnyugtatták kiborult hőseinket, hogy előfordul, megoldják (szerintem az alatt a fél óra alatt, ameddig K és Gy szenvedtek ők valamelyik ablakból visítva röhögtek a látottakon), és nem egész kettő! perc alatt kinyitották a kocsit… fájó vereség volt ez, mégis felemelő érzés volt kinyitni az ajtókat.

A tanulság világos, a kulcsot mindig tedd zsebre.

 Ma azt az infót kaptam, hogy Gy jövő héten megint Pestre jön… kezdek félni.

Szólj hozzá!

Címkék: kocsi rendőrség bénázás pinky

Megesik, hogy valaki elesik, de hogy ekkorát...

2014.07.28. 10:00 Pinky A Máffin

Előző ígéretemhez híven, íme a poszt, mellyel elkezdődött pályafutásom.

 

Sziasztok!

Először is bemutatkoznék, mert úgy illik.

Pinky vagyok, egy muffin, az életkoromról nem tudok nyilatkozni, mivel egy muffin általában órákig létezik, mielőtt valaki befalná.

Most arról fogok mesélni, aki engem be akar burkolni. Hogy is kezdjem, ő egy igazi szerencse csomag, egy szeretni való balfasz, mindenki ismer ilyet. Nekimegy mindennek, lever mindent, ahol tud pofára esik, vagy tol egy seggest, nem ragozom, mindenki tudja milyen is az ilyen.

Amit most el fogok mesélni róla, az egy egész rövid történet, 3-4 perc alatt zajlott le az egész. Én épp a konyhában voltam, élveztem rövid kis életem hátra lévő perceit.

Aztán egyszer csak hallottam a mondatot, amitől minden muffin (és amúgy minden süti retteg) –Azt hiszem eszem valamit – tudtam, hogy én leszek az, egyszerűen éreztem, hogyan meséljem el úgy, hogy át tudjátok élni.

Amikor feleltetni fog a tanár, te rohadtul nem tanultál semmit, és érzed, hogy téged fog kihívni a tanár a táblához, ne ez pont olyan volt, nem volt mese, én itt most meg leszek emésztve.

Hallottam a lépteit, ha lennének könnycsatornáim, akkor sírtam volna, de így csak pár morzsa hullott re rólam. A szoba nincs messze a konyhától, nekem mégis éveknek tűnt, újra lejátszódott bennem minden, a bekeveréstől a sütőformába, aztán a sütőbe helyezésig.

Na de a lényeg, amiért elkezdtem mesélni erről a marháról, szóval kettő! egész lépést tett meg, majd sikerült megbotlania a saját lábában. Nem géz, bárkivel megesik, de az, hogy az esés lendületét a hűtőajtóba kapaszkodva próbálta megállítani…

Az ajtó természetesen kinyílt, a tej kiborult, ennek a szerencsétlennek pedig sikerült a kiömlött tejen akkorát vágódnia, hogy a tál, amiben vagyok beleremegett.

Ennek köszönhetem, hogy még nem kerültem az égi cukrászdába, mert ezután nem volt kedve enni semmit, inkább a sebeit nyalogatva elvonult aludni.

Csak az zavar, hogy holnap majd megint megkísérel megenni, és nem úszhatom meg mindig…

Szólj hozzá!

Címkék: esés pinky taknyolás

A kezdet

2014.07.27. 19:12 Pinky A Máffin

Minden egy júliusi napon kezdődött, egy írótáborban, ott születtem meg.

 Sajátságos szemszögemből próbálom bemutatni a világot, egy muffin szemén keresztül, merthogy én egy muffin vagyok, a nevem Pinky.

Pozitív visszajelzéseket kaptam, így ameddig van rá igény, kommentálni fogom a látottakat, hallottakat.

Mivel terveim szerint az ismerőseim, akik ismerik előéletemet fogják olvasni az agymenéseimet, (de persze nem tudhatom ki téved majd ide) így itt is megosztom veletek életem egyik első kalandját, annak az embernek a bénázást, aki leírja helyettem tapasztalataim, észrevételeim, mivel nekem nincsenek újaim, plusz összemorzsáznám a billentyűzetet.

Szóval, a tábor első napja volt, az első foglalkozás, még nem ismerték a csoport tagjai egymást, egy masszív fa asztal kőré gyűlt a társaság, ám a padok kevésnek bizonyultak, így uccu neki, hozzunk még. Az egyik lelkes segítő volt az én szócsövem, mert „Jó úttörő ott segít, ahol tud!”, na mármost ha az ember nem látja, hogy a lába vészes gyorsasággal közelít egy kifejlett, és amúgy elég látványosan fődből kikandikáló gyökér darabhoz, hatalmas az esélye, hogy elfog tanyálni az illető. Most is ez történt, a csoport háromnegyede előtt sikerült neki akkorát esni, mint az ólajtó.

Az első házi feladat az volt, hogy mindenki írjon magáról egy rövid jellemzést, valami beteges módón az jutott eszébe ennek a jó embernek, hogy egy muffin szemszögéből írja meg, erre a hatalmas esésre építve a jellemzését.

Hát így születtem én.

Holnap érkezik az első történet, és onnantól nincs megállás.

 

Szólj hozzá!

Címkék: bemutatkozás bevezető pinky

süti beállítások módosítása